Információáramlás,
internet, mindent behálózó rádióhullámok, demokrácia, kapitalizmus,
szólásszabadság, államtitkok felfedése, facebook, génsebészet, Európai Únió.
Ezeknek köszönhetően kevésbé vagyunk sebezhetőek és befolyásolhatóak. Vagy
mégse?
A józan ész azt diktálná, hogy az
információáramlás révén az ember teljességgel tisztában van az őt körülvevő
világgal, azzal, hogy mi,miért és hogyan történik. Ez lehet, hogy így van. De
egy másik aspektusból szemlélve rájövünk, hogy ez a rengeteg vívmány egyre több
és több eszközt ad a minket, fogyasztókat befolyásolni kívánó állami szervek,
multinacionális cégek kezébe. Kell e tökéletesebb reklámfelület a Facebooknál
és a Twitternél? Kell jobb takaró a jogi és erkölcsi támadások ellen, mint a
szólásszabadság?
Valljuk be,hogy a márkák bűvöletében
élünk, akaratunk ellenére. Ahogy körülnézek, innen a helyemről, több márkát
látok, mint amennyit egy száz éve élt tizenéves láthatott, talán egész
életében. Félelmetes-e ez vagy csak a globális kereskedelem egyik megnyugtató
vívmánya? Vívmány-e, hogy a jóléti társadalmak által már elért fásultság felé
haladunk, mi itt Közép-Európa szívében, a fogyasztói társadalom apródjaként? Mi
akik még szinte csecsemőkorban vagyunk, demokráciát és piacgazdaságot tekintve.
Észre kell vennünk, hogy, talán ennek is köszönhetően emberi, erkölcsi
mivoltunkban már bölcs aggastyánként tekintünk nyugati társainkra. Ennek egyik
eredendő forrása az, hogy nem hiszünk vakon a multik propagandájának. Talán
pontosan a 40 év kemény kommunizmus tette ezt velünk, de az biztos, hogy nem
csak szüleinkben, hanem bennünk, tizenévesekben is megvan ez a mentalitás. Ez a
megalkuvást nemtűrően csak a saját igazunkban való bízás tesz minket a
fogyasztói társadalom fekete bárányaivá és egyben azokká akik majd előre viszik
azt, bár megbecsülést csak akkor kapván amikor a világ felocsúdik apátiájából.
Mivel még mi erkölcsi burkunban élve, világraszóló találmányokat fedezünk fel,
addig, kevésbé humánus, profithajhász, fogyasztói társadalmat és annak
mentalitását jól ismerő nemzetek fiai lesznek képesek csak majd azt eladni és
elfogadtatni a világ nagyobbik felével.
Ebből kifolyólag, ha a 21. század a
tudás és a technika évszázada, akkor ez a mi évszázadunk. Ha pusztán a
tudomány, és a tiszta, feddhetetlen technikára gondolunk. Viszont, ha a
konzumens elektronika termékeire, amelyeket olyan vállalatok képviselnek mint
az Apple vagy épp a Samsung, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy megrekedtünk.
Nyílvánvaló az, hogy az évekkel ezelőtt feltalált, újra és újra más köntösbe
öltöztetett vívmányok előnyeinek minél jobban való kihasználása nem a mi
asztalunk. Nem az, mivel azt az identitásunkból fakadó erkölcsösség nem engedi.
Ez természetesen nem tudatos, ki ne akarna pénzt keresni ha lehetséges?
Viszont, nálunk, ez tudat alatt jelentkezik. Mint oly sok másik népnél az adott
mentalitása. Például az ázsiai népeknél a szorgalom, amely rizstermelő múltjukból
fakad. Nekünk, mint már említettem ez egy későbbi hagyatékunk, viszont annál
élénkebb
Itt érkeztünk el az összefüggések
összekapcsolásához, mivel tudjuk, hogy a pénz mozgat mindent, ezért a jóléti
társadalmak mozgatnak mindent, köztünk minket és tudósainkat is. Akik ha
valamire való környezetben akarnak dolgozni, hogy tényleg letegyék a
névjegyüket, székhelyüket, tehetségükkel együtt átteszik Nagy-Britanniába,
Németországba, Egyesült Államokba, stb. Mentális tőkénket lopják. És, hogy mit
tudnák ez ellen tenni? Véleményem szerint a legnagyobb erőfeszítéseink is
kudarcba fulladnának a kommunizmus éveiből ránkmaradt hagyatékunk miatt, hogy
nem tudjuk kezelni a fogyasztókat, ergó nem tudunk elég pénzt előteremteni,
ahhoz, hogy a világ elitjébe tartozó tudósainkat itt tartsuk. Nézzük csak meg a
magyar Nobel-díjasokat, egytől egyig, mindannyian külföldi segítséggel tudták
elérni amit elértek. És ha megnézzük, hogy ez nem csak a kommunizmus éveiben
mutatkozó tendencia akkor, rájövünk, hogy eleve mindig is el voltunk maradva a
tőkés fejlődésben.A tényeket
összegezve rájöhetünk, hogy csak akkor lesz ez a tényleges, a tiszta tudomány
és technika évszázada, ha a magunkfajta népek, amelyek megfelelő oktatási
háttérrel, erkölcsökkel és tehetséggel rendelkeznek, nem adják be derekukat a
jóléti társadalmak igényeinek jól jövedelmező kielégítésének. Gondolok itt
arra, hogy matematikusaink nem mennek el a Microsofthoz, mérnökeink nem állnak
a BMW szolgálatába és tehetséges közgazdászaink nem ölik bórkerkedésbe
tehetségüket.
Szerencsére itt Közép-Európában ez a
tendencia még nem annyira jelentős, hogy ne tegye csábítóvá a tudományos
pályát. Ellenben Ázsiában és nyugaton, ahol egyetlen cél létezik, mindenki
szeme előtt, amely a lehető legindividualistább, a személyes jólét. Ennek ékes
példája a jótékonykodás amely az Egyesült Államokban megy. Először jómagam is
csodálkozva figyeltem a híreket, hogy amerikai fiatalok, hol és milyen
méretekben csinálnak karitatív tevékenységet. Viszont később rájöttem ennek
okára. A középiskolás korban lévő amerikai tinédzsernek, kötelező
jótékonykodnia, hogy ha egy jó egyetemre akar bekerülni. Meggyőződés híján,
saját boldogulásukat tartják szem előtt, amikor éhező kisgyerekeknek segítenek. Kétség
kívül ügyes húzás az állam részéről a jótékonykodás elterjesztése végett, de ez
is mutatja, hogy mennyire individualista a fogyasztói társadalom, másnak is
csupán azért segít, hogy neki jó legyen.
Az tény, hogy a tudomány és technika
évszázada lesz, már csak az a kérdés, hogy fejlődés is lesz vagy csak változás.
Az, hogy a valódi tudomány és technika évszázada lesz amely előbbre viszi az
emberiséget, vagy a fogyasztói elektronika újabb bummjának lehetünk majd tanúi.
Őszintén remélem, hogy az emberek nem felejtik el, hogy mik az igazi értékek és
megacélozzák magukat az erőteljes befolyásoló kampányokkal szemben, annak érdekében,
hogy együtt vihessük előre a világot, a valódi tudomány évszázadában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése