Egy nemzeti
közösség legfontosabb erőforrása a humántőke, az ember maga. Mi, felvidéki
magyarok sem vagyunk ez alól kivétel. Ez miránk, felvidéki magyarokra
hatványozottan jellemző.
A minőségi humántőke egy bonyolult folyamat
végeredményeként jön létre, ennek folyamán a család, barátok és az iskolai
környezet is hat rá, alakítja, formálja. Azonban észre kell vegyük, hogy, mint
ahogy minden az életben, ez is egy körforgást alkot. Mint, ahogy a pénz forog a
gazdaságban. Nem mondhatjuk, hogy ne legyen jelen a, közvéleményben az olyan
gyönyörű megnevezéssel illetett, karvalytőke, mert kizsákmányolják az embert, hiszen
pontosan ez az amely a beruházásokhoz szükséges
forrást szolgáltatják. Pörgeti a konjunktúrát. Ugyanígy nem vizsgálhatjuk csak
részleteiben a humántőke kérdését sem, hiszen minden összefügg, mindennel.
Ennek ellenére én most a téma csak egy szeletére szeretnék koncentrálni. Ez még
pedig, a középiskolai, leginkább gimnáziumi oktatás.
Néhány
gyors megállapítás az elejére: a
felvidéki társadalom politikai aktivitása és véleménynyilvánítási hajllandósága
nagyon alacsony. Míg Magyarország a
tíz millió miniszterelnök és szövetségi kapitány országa, addig mi a fél millió
birkáé. Gáz politizálni.
Ha
valaki közszereplői pályára készül, a kortársai elsősorben nem azt látják, hogy
az illető valamit tenni akar a közösségéért, akár egy igéretes szakmai
pályafutást is feláldozva, hanem azt, hogy meg akarja szedni magát, vagy csak a
hatalom érdekli. Ennek a szociális nyomásnak is köszönhető, hogy alig van olyan
fiatal, aki tudatosan erre a pályára készül. Sőt, ez olyannyira messzire megy,
hogy a politika és politikus szavak szitok számba mennek a középiskolások
köreiben. A jelenég másik oka, hogy a fiatalok körében, körünkben, nincs jelen a közéleti vita, beszélgetés intézménye. Nem
is csoda, ha iskolarendszerünk alapjáraton nem hangsúlyozza a proaktivitást és
a véleménynyilvánítás fontosságát.
Ilyen alapokon nem fog felépülni
egy politikailag tudatos generáció.
Egyetemistaként
számos gimnázium volt diákjával találkozok és természetesen gyakran szóbakerül
az oktatás, színvonala, esetleg a lehetőségek amelyekkel élhettek a gimis éveik
alatt. Ezzel kapcsolatban elgondolkodtató, hogy miért olyan versenyek és
tevékenységek vannak a szlovákiai magyar iskolarendszerben előnyben részesítve,
amelyek kizárólag lexikális tudást igényelnek? Gondolok itt matematika, angol,
kémia, fizika olimpiászra és hasonló megmérettetésekre. Miért ritka, vagy nem
létező az olyan esemény/verseny ahol a diák a véleményformáló, előadói készségét,
vitakultúráját, vagy szervezői
képességét fejlesztheti? Miért nincsenek olyan események, ahol aktuálpolitikai
kérdések terén kell helytállniuk a fiataloknak?
