Néhány napja visszaolvastam egy-két régi irományom, valamelyiken jót nevettem, ennek nagy részével azonban a mai napig egyetértek. A következő írást még 2010-be vetettem papírra a Médiasztár nevezetű felvidéki újságírói verseny egyik levelező fordulójában. A nyelvtörvény magyar változata, pedig itt található. Úgy, hogy itt egy kis retrospective!
„Na Slovensku po slovensky!” („Szlovákiában,
szlovákul!”). Nyilván minden szlovákiai magyarnak ismerősen cseng ez a kevésbé
sem barátságos felszólítás. Igen, mondhatnánk, hogy ilyen világban élünk és
puffogtathatnánk még hasonló frázisokat, de mindezt nem tesszük. Miért? Mivel
ideje tenni! És nem csak a nemzetiségi diszkriminációt megtestesítő
nyelvtörvény ellen, de a szlovákiai magyarsághoz való hozzálláson is
változtatni kellene.
Köztudott,
hogy a fenti mondatot egy Hlinka-gárdista terjesztette el. Kérdem én, akkor hogyan
beszélhetünk közös Európáról? Schengeni határokról? Akkor, amikor egy olyan
jelszóval fenyegetnek bennünket, amit egy fasiszta vezető egyáltalán nem
kevésbé fasiszta katonája tett híressé, majd’ 70 éve? A probléma gyökere ott
van, hogy még mindig a több évtizedre, esetleg évszázadra visszanyúló sérelmeket
vágjuk a másik arcába. De tény, hogy vannak, akiknek érdekük, hogy időközönként
ez az ellentét tudatosan fel legyen erősítve. Egy ilyen „nemzetiségi
tranzisztor” mintapéldája a Szlovákiában érvényben lévő nyelvtörvény. Valójában
így, módosult formában, (mivel, mint tudjuk az eredetije 1995-ben lett
beiktatva, a jelenlegi még a 2009-ben még kormányon volt párt egyik utolsó torz
agyszüleménye) „csupán” korlátozottan sérti a jogainkat, de kérdem én, egy
szabad országban szabad elvenni teljesen jogtalanul egy nép nyelvéből akár csak
egy homokszemnyit is? Korlátozni bármennyire is? Amikor ugyanannyi joga van minden
népnek ahhoz, hogy a saját nyelvén intézze az ügyeit, kultúrálódjon és tanuljon.
De
úgy gondolom, beszéljenek helyettem inkább a tények és maga a törvény.
„ A
Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa abból a tényből kiindulva, hogy a szlovák
nyelv a szlovák nemzet egyediségét kifejező legfontosabb ismertetőjegy,
kultúrális örökségének legbecsesebb értéke és a Szlovák Köztársaság
szuverenitásának kifejezője, valamint állampolgárainak olyan áltálános
érintkezési eszköze, amely szavatolja szabadságukat, egyenlő jogaikat és
egyenlő méltóságukat a Szlovák Köztársaság területén a következő törvényt
alkotta:”
Ez
a mondat, ahogy itt olvashatjuk az ominózus botrányos törvény első mondata. Én
személy szerint egyetértek ezzel az állásponttal. Viszont, annyit hozzátennék,
hogy a „Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsát” teljes nyugottsággal helyettesíthetnénk „A Magyar
Köztársaság Kormány”- ával, a szlovák nyelvet pedig a magyarral. Ez az állítás ugyanis
egy teljességgel általános megállapítás, amely a világ bármely nyelvére és
államára értelmezhető. Pontosan ezzel ütötték agyon az egészet. Mivel ha ez igaz
a magyar nyelvre is, akkor miért úgy akarják védeni nemzeti nyelvüket, hogy
közben ártanak egy másik nemzetnek, a nyelvének és kultúrájának? Számunkra a
nyelv ugyanúgy általános érintkezési eszköznek számít, ugyanúgy szuverenitásunk
kifejezője és ugyanúgy szavatolná szabadásgunkat és egyenlő jogainkat. Felmerülhet
a kérdés, hogy miért használtam itt feltételes módot. Úgy gondolom, a válasz
egyértelmű. Számunkra, szlovákiai magyarok számára ugyanis nem szavatol egyenlő
jogokat. És, hogy ez nem a nyelvünk hibája, az biztos. A nyelvet védeni kell, ha magyar, ha szlovák, de sosem a másik kárára.
Tény,
hogy a módosított nyelvtörvény már sokkal enyhébb, mint a tervezete volt. Csak
különleges esetekben lehet bírsággal sújtani a kisebbségi nyelvek használatát,
ekkor is csak úgy vethető ki pénzbüntetés, hogyha az előtte kapott figyelmeztetés
ellenére sem változtatják meg a törvénysértő állapotot. Két csoportba
oszthatóak ezek az esetek:
„ Ha a közigazgatási szervek a
nyilvánosságnak szóló információkat nem közölték szlovákul, vagy nem a
törvényben előírt módon közölték szlovákul. Ezekeben az esetekben csak a közigazgatási
szerv bírságolható.”
„ Ha a polgárok életének, egészségének,
vagyonának és biztonságának veszélyeztetésével kapcsolatos információkat nem
közölték szlovákul, vagy nem a törvényben előírt módon közölték szlovákul.
Ebben az esetben mindenki bírságolható, kivéve a magánszemélyeket.”
Ezek
ugye, mint olvashatjuk, tág fogalmak, de a törvény több kiegészítő cikkelyében
pontosan definiálva vannak, mint ahogy az is, hogy természetes személy
egyáltalán nem büntethető a kisebbségi nyelvtörvény alapján. Ebből a tényből
kifolyólag a törvény így módosított változata kezd közelíteni az
alapállapothoz, vagyis ahhoz az állapothoz, hogy magyar földön, magyar ember
(jelen esetben közigazgatási szerv, vagy jogi személy) ne legyen büntethető
azért, hogy az anyanyelvén szólal meg. Nyilvánvalóan a közös Európában, ennek
folytatásaként, teljesen egyértelmű lenne a déli régiók kétnyelvűsége!
Forgács Ádám, 2010
