Netokrácia

Az utcán sétálva, internetes fórumokon, tüntetéseken, mindenhol az ember a politikát, a regnáló pártot szapuló hangjukat hallató fiatalokkal találkozik. Természetesen az utóbbi évek intézkedéseit, az évtized politikai ténykedését elnézve, egy szemernyit sem lenne szabad csodálkoznom. Ennek ellenére elgondolkoztam azon, hogy miért elégedetlen a generációm mindig, mindennel? Mi az oka annak, hogy vagy fásultak vagyunk a döntéshozással szemben, vagy túlhevülten opponáljuk? Valóban a politikai erőkkel van gondunk, vagy a rendszerrel általában? 

Véleményem szerint, teljességgel irreleváns a parlament összetétele. Nem az a lényeg, hogy kik ülnek a Kossuth téri remekműben, hanem hogy milyen elv alapján kerülnek oda.

A mi generációnk, az Y generáció, sokkal öntudatosabb, mint az előtte lévő X nemzedék. Bret Easton Ellis és Jay McInerney az X-ek kiemelkedő prózaistái. Alapműnek tartom az ő munkásságukat ahhoz, hogy megértsük a jelenleg 18-23 éves korosztály gondolkodását. Számomra egyértelműen fásultnak és dekadensnek jellemzett '80-as évek után nem meglepő, hogy egy öntudatosabb, mételyéből felocsúdó generáció következett. 

Mi lehet az ok? A fő ok? Nyilvánvaló, hogy nem egy egyszerű nemzedékes ciklikusságról van szó. A '80-as évek közepe volt az az idő, ami a dotcom és a mobiltelefon boom-ok előtt volt. 1986-ban került piacra az első használható méretű Nokia, 1989-ben készítette el Tim Berners Lee a WWW-t. Ez után következett egy olyan korszak, amely tényleg lelket önthetett a hitehagyott, apatikus fiatalságba. Ez a technológiai-társadalmi fejlődés soha nem látott erővel ruházta fel az indivíduumot.
Mára egy jól pozicionált videóval, képpel, megjegyzéssel milliókhoz lehet eljutni. Az okostelefonok által nyújtott mobilitásról nem is beszélve. Tehát kezünkben van az az eszköz, amivel mindent, mindenkihez, mindenhonnan el tudunk juttatni. Egy mozgalom létrehozása a közösségi médiával elképesztően leegyszerűsödött. A világ kinyílt. 

E mellett viszont a világ teljesítményelvűvé is formálódik. Vegyük a mindenki által ismert oldalt, a 9gag.com-ot. Mi az, ha nem a meritokrácia egyértelmű megtestesülése? Mi kerül a "Hot page"-re? Kizárólag az, ami valójában megüti a mércét (merit-et). Egy porszemnyi protekcionizmus sincs a rendszerben. A mindenki által ténylegesen elismert, legjobbnak ítélt (!) kép vagy képregény kerülhet a piedesztálra. Viszont az oldal sikerének nem egyedül a meritokratikus rendszerezés az egyetlen kulcsa, hanem az angolul "peer support"-nak nevezett jelenség. Ezt tulajdonképpen úgy lehet a legjobban megfogalmazni, hogy az emberek titkos , csak maguknak megtartott gondolataikkal és tevékenységeikkel nincsenek egyedül és mindezt anonim módon, egy olyan közegben tudasoítják, ahova minden egyes ember ugyanezen céllal megy. Névtelenül, nagy szimpátiát keltve hozza össze az embereket. 

Nézzük csak meg a fent leírt fő jellemzőket: nyitottság, meritokratikus rendszer, peer support. Ezek olyan fogalmak, amelyek egyértelműen hiányoznak a mai politikai rendszerekből. Nyitottságként értelmezhetjük a transzparenciát. A világ működése bárminek nevezhető csak  transzparensnek nem. Több forradalmár tett kísérletet ennek megreformálására, például Julian Assange. Rengetegszer hallottam olyan véleményeket, hogy mégis milyen alapon mert hozzányúlni a titkos adatokhoz? Kérdem én, egy transzparens, nyitott társadalomban van titok? Van eltitkolt diplomáciai egyezmény? Véleményem szerint nincs. A titkok kiderítésére, pedig, mint tudjuk hatalmas vágy ég az emberekben és ez egyre fokozódni fog. Miért? Mivel egyre több és több olyan internetes aktivista lesz a világon, mint Aaron Schwartz és Julian Assange. Egyre több olyan ember lesz aki úgy fogja gondolni, hogy a világ tudásához elvitathatlan joga hozzáférni.

Bárhogy is szeretnénk takargatni egyértelmű, hogy az a generáció, amely ezeken az eszméken és ezeknek a fogalmaknak a bűvkörében nő fel, nem fog eltűrni egy olyan több ezer éves rendszert, mint amilyen jelenleg működik. Magától értetődő tűnik az is, hogy a társadalmunk érik. Az emberek azzal a hatalmas lehetőséggel járó felelősségel, amit a kezükbe kaptak, lassan megtanulnak bánni. Gondolok itt arra, hogy kialakulnak viselkedésformák az interneten, kialakulnak közösségek, amelyek nem tűrik, hogy annak ellenére, hogy a világ erejével rendelkeznek, elhallgattassák őket. 

Nem állítom, hogy már a következő generációval, viszont bizton hiszem, hogy a nem is annyira távoli jövőben ki fog alakulni egy olyan társadalmi rend, amely a fent említett három alapelvre fog épülni. 

Milyen berendezkedés lesz ez? Természetesen technokrata, a szó legnemesebb értelmében, vagyis minden tisztséget az fog ellátni, aki a legalkamasabb rá. Mit hoz ez magával? Az Adam Smith-i munkamegosztás csúcsrajáratása egy rendkívül hatékony, ámbár interdependens társadalmat eredményezhet. De baj lenne-e ez a mellett, hogy az ember akkor igazán boldog, ha sikeres, és mikor sikeres? Magától értetődően akkor, ha azt csinálja, amiben a legmagasabb teljesítményt tudja nyújtani. Tehát a kutya beleharapott a saját farkába. Meritokrácia. Mi kell ahhoz, hogy egy ilyen szintű munkamegosztás megvalósuljon? Teljes informáltság. Miként lehet elérni, hogy ne a korlátolt racionalitás pocsolyájában vergődjünk? Természetesen nyitottsággal, transzparens működéssel (és nem mellesleg öntudattal). Ezen praktikus dolgok mellett, csak hab a tortán a peer support hatása, amely egyértelműen közelebb hozza az embereket és még inkább egymás testvéreivé teszi őket.
Levonva a konzekvenciát, az utcán tüntető fiatalok tudattalanjában a rendszer egészével, struktúrájával, alapelveivel való elégedetlenség dolgozik. Hallatni akarják - és tudják - a hangjukat, kiélvezik, hogy ezt megtehetik, azt is, hogy hogy felértékelődött az egyén, hogy az évtizedek óta álló arab diktatúrákat megdöntő Arab tavasz mozgalom információs infrastruktúráját is a közösségi hálók adták. Minden egyes embernek soha nem tapasztalt mértékben van ereje. De ezek még csak szárnypróbálgatásoknak sem nevezhető megnyilvánulások a társadalomtól. Egy sokkal nagyobb és sokkal jobb felé haladunk.
Egy fordulópont felé.

P.S: Aki elolvasta és egyetért velem, arra kérem, hogy ossza meg, hogy minél több emberhez eljusson ez a gondolat! Köszönöm!